Rég láttam ennyire mosolygós gyerekeket

Szemere, 2018. november 17.
Diákok
Az Uccu On Wheels projektbe olyan budapesti középiskolásokat vontunk be, akik vállalták, hogy megszokott környezetükből kimozdulva, vidéki kistelepülések lakóival ismerkedjenek meg és egy rendhagyó közösségi napon keresztül kóstoljanak bele az önkéntes munkába.

Megosztás

Share on facebook
Share on twitter
Share on skype
Share on email

Piros (16)

Azt hittem nekem ez nem lesz sokkoló. Mondhatni gyakran járok vidékre, olyan városokba, falvakba, ahol tudhatóan rossz a helyzet. Alapvetően tudom magamról, hogy nagyon érzékeny vagyok, ezért kicsit félek elvállalni ilyen dolgokat, mert nagyon ki tudok borulni, de gondoltam kipróbálom.Megdöbbentő volt, amit láttam. Nem tudtam elhinni. Az egyik családlátogatás alkalmából egy ott élő családanya elárulta nekünk mennyi pénzből élnek havonta két gyerekkel. Annyi pénzből, amennyibe egy új menő márkás sportcipő kerül. És ők így is tudnak boldogok lenni. A mi felfogásunk sajnos gyakran korlátozódik arra, hogy ha nincs meg a legújabb menő cucc, már nem tudunk boldogok lenni. Ez szomorú. A gyerekek életvidámak voltak. Őszintén, rég láttam már ennyire mosolygós kisgyerekeket. Elmentünk velük néhányan játszani, fogócskázni, focizni. Olyan jó érzés volt velük nevetni és látni, hogy igazán jól érzik magukat. Szeretnék még több mosolyt és jókedvet adni az ilyen hátrányosabb helyzetű gyerekeknek. Mert ők is megérdemlik. Mindenki megérdemli.

Kata (16)

Reggel kicsit nehezen indultam neki a napnak, mert nagyon hideg volt és csak az járt a fejemben, hogy Szemerén még hidegebb lesz. Amint odaértem a raktárhoz már tudtam, hogy remek napom lesz. Mindenki vidám és nagyon nyitott volt. Hamarosan el is indultunk az út hosszú volt de remekül elszórakoztunk, amikor odaértünk megkezdődött a vásár, de én inkább a gyerekekkel játszottam. Ami meglepett, hogy mindenféle szorongás nélkül jöttek és aktívan részt vettek a legtöbben nagyon közlékenyek voltak és egy-kettő nagyon a szívemhez nőtt. A délutánt családlátogatással töltöttük, ami számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nem sokat gondol arra az ember, hogy milyen szerencsés, ugyanis én is születhettem volna oda, én is lehetnék az ő helyzetükben, de nem vagyok es min múlik ez? Csak is kizárólag a véletlenen. Ez a gondolat megmozgatott bennem valamit és úgy érzem, mindenképp kell tennem azért valamit, hogy a véletlenje mindenkinek kicsit jobb legyen. Összességében remek napom volt és nagyon sok mindent tanultam. Örülök, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy ott legyek.

További beszámolók